A musical története

 Musical comedy, musical play - gyakran használt fogalom, de mit is jelent és honnan ered valójában a musical, a huszadik század meghatározó színpadi zenés műfaja? Nos, a musical Amerikában, egész pontosan New Yorkban, a Broadway színházaiban született, és egyes szerzők egészen az 1700-as évekig vezetik vissza a kezdetét. Modern, mai színházi jelenség, amely a kissé fellegekben járó operettekkel ellentétben a mindennapi életünkhöz, gondjainkhoz, szenvedélyeinkhez kötődik. Szerzői száműzték az olcsó szentimentalizmust, az operettkliséket és az operettek nyakatekert logikáit, helyükre a valódi irodalom logikáját állították.

   A musical jellemzője a modern dallamvezetés, a modern ritmusok és a nagy zenekarok használata. Felhasználja a század zenei termésének harmóniáit, zenekari és vokális effektusait - és mindazokat a hangszereket is, amelyek az elmúlt száz évben kerültek be a zenekari árokba. Születési helye és első szerzői folytán sokat merített a dzsesszből. Az úttörők közül elsőként talán Irving Berlin nevét érdemes megemlíteni, aki az első világháború idején írta Yip-Yip Yaphank című zenés komédiáját. Vele egyidőben dolgozott Jerome Kern, aki hallhatatlanná lett Mississippi-dalával, Showboat (Showhajó) című musicaljéből pedig film is készült. (Ez a későbbiekben általánossá válik: minden sikermusical a filmvásznon „végzi”, némelyik több ízben is.) Cole Porter ugyancsak az úttörők közé tartozott, az ő legismertebb műve talán a Csókolj meg, Katám!

   A musical történetében fordulópontot jelentett az Oklahoma, amelyet 1943-ban mutattak be a Broadway-n és több mint kétezerszer játszották egyfolytában. Szerzői Oscar Hammerstein II és Richard Rodgers voltak, cselekménye pedig féltékenységi dráma, tömegverekedés volt, ami már eléggé eltávolodott a klasszikus operettek világától. Sikerére jellemző, hogy a Broadway után egy New York-i társulat 71 városban játszotta, egy másik társulat pedig 251 városban adta elő. Rodgers nevéhez fűződik a második világsiker, a Körhinta is, amelynek témáját Molnár Ferenc Liliom című drámájából merítette és a Muzsika hangja is.

   Az első szerzők között kell megemlíteni Georges Gershwin, a szimfonikus jazz megteremtőjének nevét is, aki alkotó pályája utolsó szakaszában élesen politizáló zenés komédiákat írt. Ugyancsak az elsők között említendő a zseniális német Kurt Weil is, aki a Broadway-n is megfordult (nálunk a Koldusopera a legismertebb műve). Őket megszámlálhatatlan mennyiségű sikeres szerző követte, köztük olyanok, mint például Leonard Bernstein, aki a West Side Storyval vált halhatatlanná vagy Frederick Loewe, aki a My Fair Ladyvel tette le névjegyét.
   John Kander és Fred Ebb neve megkerülhetetlen, ha musicalekről van szó: Kabaré című musicaljük megdöbbentő újszerűségével keltett feltűnést, és nyolc Tony-díjat nyert. A darabból 1972-ben Bob Fosse forgatott filmet Liza Minellivel, ami még a színpadi változatnál is nagyobb siker volt, és kilenc Oscart gyűjtöttek be érte az alkotók. A szerzőpáros legismertebb slágere a „New York, New York”, ami ma már jazzstandardnak számít (eredetileg Martin Scorsese azonos című filmjéhez írták). A Kabaré mellett a Chicago a legismertebb és legtöbbet játszott darabjuk, amelyet 1975-ben mutattak be a Broadway-n Bob Fosse koreográfiájával és rendezésével.

   A Broadway mellett a londoni West End a musicalvilág másik központja. Noel Coward és Ivor Novello számtalan sikeres darabot írt, de Londonra igazából Andrew Lloyd Webber kapcsán figyelt fel a világ, aki szinte ontotta és ontja magából a musicaleket, rockoperákat: a köztudatba a Jézus Krisztus Szupersztár című darabjával robbant be, bár már korábban is nagy sikerrel játszották a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljét. Napjainkban talán Az Operaház fantomja a legnépszerűbb darabja, bár a Macskák és az Evita sem vesztett népszerűségéből.